13.rész
Fehér fény ragyogott,egy ismeretlen,hófehér szobában.Bár még sosem jártam itt,de ismerős volt az a csipogó hang,a fehérség,a csövek amik a karomból lógtak ki,az oxigén maszk ,ami az arcomon volt,a gipsz a bal kezemen….Egy kórházban voltam.Próbáltam kinyitni a szemem,de a fejem fölött sugárzó lámpa fénye elvakított.Pár perc elteltével sikeresen kinyitottam a szemem.Körbe néztem.A gipszes kezemet Rosalie fogta.A feje a gipszemen pihent.
-Isabella!-mondta Rose boldogan és megölelt,bár éreztem ,hogy ölelése nagyon gyengéd,óvatos ,nehogy valamilyen fájdalmat okozzon.
-Jajj,Rose úgy sajnálom!-mondtam.
-SSS!Nincs semmi baj,az a lényeg,hogy most már felébredtél!-mondta nővérem,miközben az arcom bal felét simogatta.Kopogást hallottunk.
-Gyertek!-mondta Rose mosolyogva és az ajtón bejöttek a bátyáim ,a szüleim és Alice .
-Hello!-köszöntem családomnak.Ők csak boldogan rám mosolyogtak .Megpróbáltam visszaemlékezni,hogy mi történt,mert nem emlékeztem semmire.
-Au!-nyögtem és a fejemhez kaptam.
-Mi a baj?-kérdezte apám és leült az ágyamhoz.
-Mi történt?-kérdeztem zavarodottan.
-Nem emlékszel rá?-kérdezte Carlisle miközben a monitort bámulta,nem-e változott-e meg valami az elmúlt egy percben.
-Nem.-mondtam.
-Mi az utolsó emléked,amire emlékszel?-kérdezte apám.Végig gondoltam a kérdését,de ez is tiszta kínszenvedés volt.
-Baseballoztunk.-mondtam,miközben felelevenítettem a történteket.
-Bella is ott volt.-mondtam és beugrott ,hogy mi történt.Mindenre emlékeztem.James-re,Bella sikoltozó alakjára.A fájdalmamra.A testvéreim haragjára,amit James okozott nekik.A darabokra szedett James-re.A Mercinkbe,ahova Emmett ölében ültem be.Mindenre emlékeztem.Családom némán figyelt és várta,hogy összeszedjem a gondolataim,de a fájó fejem,valahogy nem segített ebben.
-Már mindenre emlékszik,csak fáj a feje!-mondta Edward helyettem.
-Köszi,én nem bírtam kimondani!-gondoltam és Edward-ra néztem.A szemében fájdalmat éreztem.
-Mi a baj?-kérdeztem bátyámtól,ezúttal már nem gondolatban.Rosalie mérgesen felsóhajtott,majd Edward-ra nézett.
-Ed,ez nem a te hibád és ne tőrödj Rosei-val!Én mentem el abba a nyamvat terembe!..És eszküszöm,hogy ha nem hagyjátok abba ezt a veszekedést kiugrom a szoba ablakon…ahogy elnézem jó magasan vagyunk!-gondoltam.
-Rendben!-vágta rá gyorsan bátyám.
-Komolyan hagyjátok abba ezt a veszekedést,mert én halálosan komolyan mondom,hogy ha nem teszitek öngyilkos leszek!-fenyegettem meg Rosalie-t és Edward-ot.Családomat sikerült megijesztenem.
-Most pedig Rosalie azt hiszem te tartozol két családtagodnak is egy bocsánatkéréssel!-követeltem nővéremtől.Rose értetlenül nézett rám,de tudta,hogy igazam van.
-Ne haragúdj Edward,amiért úgy viselkedtem!-mondta nővérem őszintén.
-Na így már sokkal jobb!-mondtam és megfogtam épp kezemmel ,nővérem kezét.
-De tényleg hol van Bella és ugye jól van?-kérdeztem.És a csipogó kicsit gyorsabban csipogott,amikor már két perc is eltelt,de választ nem kaptam.
-Hé,nyugi!-szólt rám Jasper és pár másodperc múlva már lehiggadtam.
-Bella iskolában van!Teljesen jól van!-mondta Esme.
-Hogyhogy?-kérdeztem értetlenül.
-Most vagy valami nagyon nincs rendben az emlékező képességemmel vagy nem tudom,de én úgy emlékszem,hogy Bella-nak koponya törése és borda törései voltak?!-mondtam értetlenül.
-Igen!Csak tudod,egy idejig te altatásban voltál,hogy gyorsabban meggyógyulj!-mondta Alice.
-Ok.Akkor most hányadika van?-kérdeztem zavarodottan.
-Május.2.-a,péntek!-mondta Carlisle.
-Egy hónapot altatásban voltam?-kérdeztem „kicsit” hisztérikusan.Rose bünbánóan elmosolyodott és bólintott.
-Csodás!-mondtam írónikusan.
-Nem kellett volna,hogy odamenj!-mondta dühösen Rosalie.
-Hé,akkor már Bella nem élne és ezt ti is tudjátok!Mert gondolom ,hogy Kicsi Dzsem nem átváltoztatni akarta Bellát!-mondtam.
-Ki az a Kicsi Dzsem?-kérdezte Emmett.
-James!-mondtam.Emmett elkezdett hahotázni.
-Kicsi Dzsem!...Hát ez óriási!-nevetett.
-Emmett!-szólt apám bátyámra és ő abba hagyta a nevetést.
-Isy,azt ígérted ,hogy szót fogadsz Jasper-nek és Alice-nek!-mondta szemrehányóan Esme.
-….Hát…ha úgy vesszük,akkor legutoljára Jazz azt mondta,hogy maradjak Bellával és én egy kisebb kihagyással ugyan…de szót fogadtam!-mondtam mosolyogva.
-I-sa-bel-la!-tagolta a nevemet Rose.Dühösnek látszott.
-Most mi van?-kérdeztem értetlenül.
-Isy,mi is volt az eredeti terved?-kiváncsiskodott Jasper.
-Lássuk csak a tervem az volt,hogy Bella után megyek,és magamra hívom Kicsi Dzsem figyelmét!Nos ezt a részét sikeresen megoldottam,de a tervemben az nem szerpelt,hogy Bella is megsérül!...Túlkésőn mentem,ha csak egy kicsit is gyorsabban hajtok azon a hülye úton,akkor időben odaértem volna és akkor Bellának nem lett volna semmi baja!
-Nem persze!Akkor mi érkeztünk volna későn és addigra a vadász megöl!-mondta felháborodottan Rosalie.Erre én már nem szóltam semmit csak fújtattam.
-De most komolyan mit mondtál neki?Bár nincs meg Jasper képessége ,de nagyon pipa volt Kicsi Dzsem!-mondta Alice.
-Na mi van te féreg?- velem már nem mersz kiállni vagy talán félsz a szőke nővéremtől,Rosalie-tól ??? -Bár látom elég nyuszi vagy ahhoz ,hogy megölj!Biztos a grizzly méretű bátyámtól is félsz!-ismételtem el minden szót,amit a vadásznak mondtam.
-Szőke?-mordult rám nővérem.
-Bocsi,de egy ilyen kolosszális baromból,azt néztem ki,hogy ezen rendesen kiakad!-mondtam bűnbánóan elmosolyodva.Rose ezen elmosolyodott.
-Apu,mikor engednek haza ?-kérdeztem.
-Ma!-mondta apám.
-Komolyan?-kérdeztem izgatottan.
-Igen!-mondta mosolyogva apám.Felsikoltottam örömömben.
-Szupi ,mikor indulunk?-kérdeztem izgatottan és fel akartam ülni,de nővérem és apám vissza nyomtak.Mellesleg a fejem mégjobban megfájdult.
-Előbb még megvizsgállak és ki kell tölteni a papírokat!-mondta apám.
-Szeretnél addig zenét hallgatni?-kérdezte Alice.
-Persze!-mondtam és már hallgattam is az első számot,ami az MP4-emen ment.Ez a Kristina DeBarge-Goodbye volt.Mozogtam,már amenyire tudtam a sok kötéstől a zene ritmusára.Ezen persze „kis” családom nagyon jól mulatott.Észre se vettem,hogy apám megvizsgált és kicserélte a bal kezemen lévő gipszet egy egyszerű gumis gézre,aztán kiszedte a csöveket belőlem és egy tűvel közelített a vénámhoz.
-Az minek?-kérdeztem.
-Morfium,a fejedre!-mondta apám és beadta.
-Megyek kitöltöm a papírokat!-mondta apám és homlokon csókolt.
-Na mi meg hozunk neked valami kaját!-mondta Emmett és kiment Jazz-el és Edward-al.
-Na gyere át kell öltöznöd!-mondta Alice.Segítettek átöltözni.Egy farmermini szoknyát,egy türkiz pólót,egy kék Convers cipőt és egy kék bolerót vettem fel.Átöltözés közben megnéztem magam a tükörben,hogy látszanak-e még a hegeim,de szerencsére nem.Rosei-val átkarolva mentünk le a parkolóhoz,ahol már vártak ránk.Rosalie és Alice két oldalról támogattak.A fejfájásom elmúlt és egy kicsit álmosnak is éreztem magam.
